Parov Stelar: A megunhatatlan electro-swing mámor-energia áramlása a Parkban

2026. szeptember 26. Budapest Park

Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni az osztrák Dj/producer Marcus Füredert és csapatát. Aki kicsit is kedveli és foglalkozik elektronikus alapú zenékkel biztosan találkozott már velük. Mondhatni, bőven hazajáró vendégnek számítanak már nálunk. Megjárták szinte az összes komolyabb hazai színpadot. A fagyos szentektől, mint a Fridge, a melegebb Sziget, Volt, Strand, és az égetően napos Balaton Sound fesztiválokig. btw: Állítólag Marcus sráckorában sokat nyaralt a Balatonnál a nagyfaterral 🙂 Szóval kellő rutinnal rendelkeztek, hogy megtáncoltassák a Budapest Park közönségét, szintén sokadik alkalommal. Szezonzárásnak a Park sem találhatott volna jobb nemzetközi headlinert, az is biztos. Akkor lássuk hogyan sikerült ez nekik 2026 szeptember 26-án.

A felvezetést az 1992-es keltezésű Saya Noé alias Körös Mimi live act projektjével kezdte. Róla annyit lehet/érdemes tudni, hogy ő egy profi DIY dalszerző-producer csaj, aki nem mellesleg az egyik legnépszerűbb magyar zenei twitch streamer. Sőt, az elektronikus szcénában komoly elismerései vannak. Például Fonogram-díjas lett a második albumával. Érdekes, hogy őt kérték fel „előzenekarnak”, mert egyáltalán nem az elektroswinghez passzoló stylót tolta, hanem inkább a melankolikus „pop-noir”, sötétebb és elegánsabb, elektronikára épülő electropop/trap-et. Vagy mit. Hát igen. Néha nehéz dolga van az újságíró embernek előadókat beskatulyázni 🙂 Az outfitje is ehhez igazodott. Persze lehetett rá lebegni. Sörért a pultba mindenképpen 😀 :* btw: Az est vége után azért valahol megértettem ezt az előadóválasztást 8)

A következő versenyző El Siciliano volt. Ő nem egy külsős/hazai arc, hanem Marcus és az Etage Noir Recordings kiadó belső körének a tagja. A turnék állandó, bejáratott warm-up DJ-je. Hivatalos remixeket is gyárt Marcus dalaihoz. Például a koncerten is játszott Pink Electric Shoes-hoz. Hozta a kötelező iparosmunkát. Pont azt a finomabb elektronikus, ütemes house/remix vonalat, ami zeneileg hidat képzett a Saya Noé-féle sötétebb elektronika, és a várhatóan tekerősebb electro-swing közé.

No de lássuk, mi is történt úgy nyolc óra után. A tekerés még váratott magára, mert Parov Stelar egy elég szürreális és vadiúj intróval kezdte a műsort. Egy egyedi -szerintem- szextettfelállásban, három profi hegedűs/csellós művészlélek úsztatta be az első számot, a Dystopia-t, ami az Artifact lemez utolsó trackje. A teljesség kedvéért nem árt tudni, hogy ez a turné tulajdonképpen a 2025-ös Artifact albumot hivatott bemutatni. Ami egy rendkívül komplex, Marcus Füreder elmondása szerint hat éven át csiszolt nagyzenekari és elektronikus elemeket vegyítő anyag. A dalok koncertre hangszerelése, és a turné megszervezése miatt tudták csak idén bemutatni a rajongóknak. Az Artifact-ról amúgy négy szám is elhangzott. A Dystopia, Artifact, Hyper Body, és az In Between jellemzően ezzel a dedikált vonósszekciós intróval/kiállással került bemutatásra, amiket még mesterséges intelligenciával gyártott vizuállal is megtámogattak. A második dalra, ami a banda Pink Electric Shoes című slágere, megérkezett a két énekes és a fúvós szekció is. Na erre már tudott csápolni a nép, és persze megkezdődött az össznépi testmozgás is. Következtek sorban az ugribugri dalok, úgymint a Booty Swing, Django’s Revenge, Venom, Grandpa’s Groove, Drum. De, hogy a jobbára boomer közönség kicsit lenyugodjon a nagy nyüzsgésben, a már korábban említett új anyag egyik trackjére lehetett megpihenni a koncert közepe tájékán. Az In Between -szerintem igen jól sikerült- dallamain tudtunk utazni Elena Karafizi varázslatosan dögös hangjával. A moldovai gyökerű énekesnőnek nem volt könnyű dolga, amikor 2019-ben átvette a mikrofont, hiszen a rajongók szemében a Parov Stelar név nyolc éven át egyet jelentett a zseniális Cleo Pantherrel. Ő anno turnéburnout-ra, és saját szólókarrierről álmodván kilépett. Sajnos túl sikeres nem lett azóta, de ez már nem ide tartozik. Mindenesetre igen jó választás volt Elena, aki dalszerzőként is segíti Marcust. Nem mellesleg elődjéhez hasonlóan igen jól fest a színpadon is. De akkor már emlékezzünk meg a zenekar többi tagjáról is. A másik torokbűvész, egy szintén zseniális, Los Angeles-i születésű soul/funk énekes, Lee Anduze is támogatta orgánumával a produkciót. Aki a dalszerzésben szintén tettestársa Marcusnak. A színpadi rezesbandát többek között Sebastian Grimus szaxofonos, Jacky Mayr harsonás, és Alex Valdés trombitás alkotta. A kubai származású Alex még zenebohóckodott is egy közönséghype-olás erejéig. A ritmusszekciót és a humán errort Michael Wittner bőgőzése, és Willie Larsson Jr. dobolása szolgáltatta a takkra pontosan megírt gépi grooveok és loopok fölé, amik valószínűleg Füreder laptop-huszárkodása nélkül is működnének 🙂

A koncsertó további részében ismét lehetett rázni a diszkófát, vagy akár ízlés szerint swingelni, de persze nem úgy, mint egy swingerklubban 🙂 Következtek Chambermaid Mash Up Swing, Gringo, The Burning Spider, The Invisible Girl, A Little You. Aztán a turné címadó, a már korábban említett Artifact tekerős verziója. Majd a Traumnovelle Hypnosis hipnotizálta a népet. Ezek után ismét beleállt a boogie a lábakba a Black Lilies, és az All Night ütemeire. Itt kb vége is lehetett volna a parádénak, de persze semelyik előadó nem mer lelépni encore nélkül. Szóval következtek sorban a jól ismert slágerek. Keine Melodien, Voodoo Sonic, a klasszikus Mambo Rap, Toy Boy, és a még klasszikusabb Clap Your Hands zárta a sort.

A hangosítás -szokás szerint- hibátlan volt. Többek között azért járok a Parkba, mert a hangzás az elvárható minőséget hozza. Legalábbis nekem. Sajnos a vizuálról ezt nem tudom elmondani, de ez főleg a fellépő előadó igénye kellene, hogy legyen. A fényeket annyira nem lehet elrontani, de a ledfalakon engem nem az érdekel, hogy közelről hogyan néz ki a dobos lába. Itt is volt autentikus vizuál. Tuti Mi-ával gyártott volt a tartalom, de jobbára csak nonfigi loopok, meg művészieskedő montázsok voltak egymásra dobálva a klasszikus zenekaros kiállások alatt. Szóval nem volt valami meggyőző, és nem tett annyit hozzá a produkcióhoz, mint amennyire kihasználhatták volna. Pedig ez a Marcus gyerek állítólag ahhoz is ért 8)

Egy szó, mint száz, aki eljött erre a szezonzáró bulira, megkapott mindent is egy zenei koktélba keverve. Jazzt, funkyt, soult, bluest, houset, breakbeatet, dancet, filmnoirt, és persze elektro-swing mámort kvázi a feltalálójától. Szerintem még sokszor fog felénk járni ez az osztrák zenei úttörő, aki nem véletlenül a hazai nagyszínpadok nagy kedvence volt és marad is.

btw: nem tudok elmenni Marcus színpadi zsenijének azon alkotásától, hogy a Dj pultja mindkét lábára egy dobozos sörtartót hegesztett, amiből biztonságosan tudott szürcsölni előadás közben a zenecuccába borítás veszélye nélkül. Instant get kategória! 😀