Katlan… megbabonázva

Korok, stílusok, kultúrák és mindenek előtt a muzsikák kavalkádja.
6 terem, többezres tömeg, chill out a homokban, betonlabirintus és dühöngő. Így definiálnám az etyeki Katlant.

Tudod, az egy életérzés, amikor becsukott szemmel állsz, körülfon a zene: elkúsznak melletted a hangok, de a dübörgés a csontjaidig hatol; felpillantasz, és a fejed felett már csak az Atyaúristenvagy az se. Csak az iszonyatosan fekete égbolt. A katlant körülölelő falakról méretes fák meredeznek felfelé, majd tűzzel táncolókon felejti az ember a szemét. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy a meghirdetett trance-elszállás helyett valami törzsi beavatáson veszünk részt, és tam-tam dobok lüktetésére hajtjuk magunkat egyre.

Az egyébként is emelkedett hangulatban partyzók számára ez az érzés már-már földöntúli.
Aki nem elégszik meg a rendezvény leginkább mainstream zenei vonulatával, megkezdheti bolyongását az egykori szovjet katonai objektumban, ahol is 4-féle tánczene közül választhat. A szárnyait próbálgató kezdő lemezlovasoktól a befutottakig , külföldiek és honiak mind gazdagítják a line-up-ot.

Ha valakinek netalántán kiújult a lumbágója, az se keseredjen neki, mert színvonalas, tartalmas zenét élvezhet a katlantól kicsit lejjebb található, hangulatos kis mécsesekkel körülrakott placcon. Itt dia- és filmvetítés folyik olyan klasszikusokkal a palettán, mint a Baraka, vagy éppen a Félelem és rettegés Las Vegasban.
Nagy piros pont a koreográfusoknak, akik kreatív megoldásokat választva rávernek a csúcsdesignt felvonultató szórakozóhelyekre.