Spirit 84, HoldXTrue, Resources

A gödöllői Trafó klub újabb korrekt koncert-kínálattal lepte meg közönségét. Fent említett napon Straight Edge Hardcore zenekarok léptek fel a helyszínen. Aki nem tudná mit takar a megnevezés, annak néhány szóban felvázolom:
A Straight Edge (s X e) egy fiatalokból álló mozgalom, filozófiájuk lényege: a tiszta, dohányzás-, alkohol-, és drogmentes élet valamint a monogám párkapcsolat fenntartása!

Mint sok más dolog, ez sem magyar találmány – Amerikából jött a 80-as évek elején. Az egyre halódó punk mozgalomból nőtte ki magát, majd szembe is fordult vele. A Straight Edge életstílust leghatásosabban és leggyorsabban a zene közvetítette.
A hardcore legfontosabb és legpozitívabb ideológiai vetülete a STRAIGHT EDGE. Egy washingtoni kultuszzenekar, a MINOR THREAT énekese Ian McKaye volt az, aki ezt a mozgalmat az útjára indította, Out Of Step című számukkal, melynek refrénje:
Dont smoke!
Dont drink!
Dont fuck!

Persze útjára indulása óta a sXe jelentős mértékben megosztott lett. Sok mai sXe fiatal vegetáriánus vagy vegán (semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztanak), bár McKaye tiltakozik az ennyire lemondó uniformizálódás miatt. Ő csak annak idején megpróbálta tiszta életre ösztönözni a hallgatóit, nem volt szándékos a mozgalom-jelleg.
Hazánkba a 80-as évek végén, 90-es évek elején szivárgott be néhány zenefanatikus ember segítségével, akik sokat tettek a hardcore magyarországi elindulásáért. Itt elsősorban a Sedative Bang nevű zenekarra gondolok, akik – ma is léteznek, de sajnos kevésbé aktívan – sok magyar fiatallal ismertették meg az alapokat.
A mai színteret – bár sokan kétségbe vonják annak létezését – átfogóan 15 – 30 év közötti srácok alkotják (bár van kevés lány is közöttük), számukat nem lehet pontosan meghatározni.
Szóval ezen az estén Straight Edge csapatok szórakoztatták a nagyérdeműt. Az első fellépő a budapesti Hold X True nevű fiatal csoportosulás volt. Tagjai 97 körül alakították meg az ´Aljas Indokból´ nevezetű zenekart.
Tagjai:
Egy (Akác Zsolt) – ének
Madár (Vancsics Roland) – gitár
Némó (Németh Sándor )- basszusgitár
Szivacs (Sándor István) ült a dob
Értékelhetőbb alkotásuk a Szavak helyett tettek című albumuk, melyen gyors hc-t nyomnak, viszonylag erőteljes megszólalással. Szövegeik sem rosszak, bár lehetne mit csiszolni rajtuk.
Szivacs kivált a zenekarból, helyére a Seven Days A Week basszugiráros-énekese került Illés Attila és új néven – Hold X True – folytatták.
Első demójuk – mely egyben átmenet az A.I.utolsó és a Hold True megjelenésre váró első albumuk között – 6 számot tartalmaz (3 régi, 2 új és egy Rain on the parade feldolgozást).A szóban forgó estén ebből láthattunk, hallhattunk némi ízelítőt. A közönség reakcióit figyelve az ismerőseik, barátaik által keltett jó hangulat dominált, a zene inkább csak másodlagos szerephez jutott. Nem lehúzóan akarok róluk nyilatkozni, csak hiányolom belőlük az erőt, a pörgős izzó lendületet, amiről ez az egész kéne, hogy zenei téren szóljon. Igyekezetük és akaratuk biztos a helyén van, úgyhogy nincs velük nagy gond. Remélem az idő majd megfelelő irányba csiszolja őket és beérik önmagukat. Sok sikert!
Az utánuk következő zenekarról jóval kevesebb az információm.
A RESOURCES kiskőrösi illetőségű Straiht Edge banda. Ők 1998-ban alakultak, elsősorban a Youth Of Today zenekar motiválta őket. A tagokról nem tudok sokat. Ráadásul nemrég jelentős átalakuláson mentek át, Kemény (ének) helyére a basszusgitáros lépett és nem is okozott csalódást. A hangulatot nagyon feldobta, kész mókamester. Zenéjüket tekintve is csak pozitívan nyilatkozhatok róluk, gördülékeny , dübörgő impulzív muzsikájuk nagy tetszést aratott. A hangzás is megfelelő volt az énekes színpadi mozgása HC koncerthez méltó volt.

Sajnos a 3. zenekarról – műszaki okok miatt – lemaradtam, a nevüket sem sikerült kiderítenem (elnézést tőlük), legközelebb bepótolom.
A est fénypontja a holland SPIRIT 84 volt.
Az ő előadásmódjukban sem találtam kivetnivalót, komoly színpadi show-t produkáltak. Ez elsősorban az énekes ugrálásában, bukfencezéseiben látszott megnyilvánulni. Játszottak Misfits feldolgozást, ami számomra igen pozitív volt. A zene jól lejött a színpadról, bár nem váltott ki óriási mozgást, pedig pörögtek ezerrel. A hangszeresek is korrekt színpadi teljesítményt nyújtottak. Viszont hiába volt 2 gitár, többnyire csak az egyik játszott, a másikat nem nagyon lehetett hallani. Bár a srác előadásmódja – vérző homlok imitálásával – meggyőzőnek tűnt.
Szövegeikben állást foglalnak a homo-fóbia (homoszexualitást elvető magatartás) ellen, kiállva az egyneműek közötti kapcsolatok mellett is. A következtetést le lehet vonni (nem csak az énekes légies, finom alkatából) Összességében, tehát színvonalas produkciók emlékével térhetett ki-ki nyugovóra.