9. NowSound – Party-túra

A kabátomat sem voltam hajlandó levenni, mert belépve a terembe, akkora zúzda volt műsoron, hogy hű meg ha. Bűn lett volna kihagyni , hogy beálljak az őrjöngő dnb-soldierek közé. A dobbasszus had Statik vezényletével menetelt valami eszement tempóban. Mint egy régi Prodigy klipben
Mc Longman megjelenésével kezdődött meg a két Accidental Hero: Sonic és Silver 4órás szettje. Mc-nk a pult előtti dobogón hadonászva, hatalmas lendülettel kezdte meg hihetetlen nyelvpörgetések közepette órákig tartó karattyolását (bocccs). Naivan azt gondoltam, hogy az mc csak a felkonferálás erejéig harsogja túl a zenét. De nem. Sajna végig kissé háttérbe szorult az egyébként változatos muzsika. A fekete dobozok sem bírták jól az éjszakai megrázkódtatást – a mélyek elég szerényen jöttek ki. Machesteri vendégeink alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, és csínján bántak a dübörgő hangokkal.

Bár a ceremóniamester iszonyúan magával tudta sodorni kis közönségét, a kezdeti nagy hév azért lassan alábbhagyott az mc részéről, és fáradtságában már csak erősen darált. Mindig is sejtettem, hogy a feketék csodákra képesek kántálás terén, de most nekem néha úgy tűnt, hogy Longman percekig nem vesz levegőt
A fekete-fehér-fekete formációt egyik házigazdánk, Midlow váltotta. A sok új koronggal büszkélkedhető dj volt ezek után számomra az este meghatározó lemezlovasa. Az osztrák vendég, Dj. Tomkin és Quest nem vitte túlzásba a dolgot (csupán a játékidőt nézve), de reggel Statik akkorát durvult, hogy megadtuk a végszót a gyárnak
bolondok napjára virradólag pedig hazaindultak a dnb-bolondok.