Brain Of Morbius (GB), B-terv, Columbo Kutyája

Szerda estéjén nagyokat ásítozva magamhoz vettem egy tisztességesen behűtött sört, majd célul kitűztem magam elé a Rocktogon nevezetű klubot, mert ugye hétköznap sem árt a kultúra galád fejemnek. Megérkezvén magamhoz vettem az utánpótlást, mert ugye a kultúra nedvesen az igazi. Ekkor még a vendégek száma tragikusan kevés volt, s én szent italomat szürcsölgetve elhelyezkedtem egy széken, várva a már említett kultúrát.

”Első számunk címe: Magyar vagyok, magyarnak születtem” – hangzik a teremből, majd a B-terv nekirugaszkodik fellépésének. Margit becenévre hallgató énekesük Uhrin Benedeket megszégyenítő beleéléssel prezentálja magas fokú strófáit, a teremben tartózkodó hét ember remekül szórakozik, beleértve engem is. Szövegeik roppant változatosak, a nacionalisták szidalmazásától egészen a neonácik fenyítéséig elmegy, a zene hasonlóképpen kreatív. No, erről ennyit.

A terembe meglepetésemre jó adag vendég szivárog be és némi átszerelés után következik a Qss utódzenekara, a Columbo Kutyája, valamint a három tenor : Barangó és István (Ápolók, Büdösök) illetve Bada Tibor (Bada Dada). Azt hiszem, a művész urak felsorolása után a tisztelt olvasó már sejti, hogy nehéz dolog lenne szavakkal megfogalmazni, amit eme egyének a színpadon műveltek, de azért megpróbálok kiemelni néhány igen fontos részletet. A hosszúra nyúló swing bevezetés alatt Bada úr egy csapzott, női parókában megragadja a mikrofont, majd összetűzésbe kerül a mikrofonállvánnyal, s azt alaposan megrángatva felkonferálja a produkciót: „Kvantanaméra, kvantanaméra, táncoljatok fiatalok!”

A hagyomány szigorú megőrzése érdekében leittasodott Barangó belefog az egykori Qss szerzemények előadásába, felcsendül a „Kuss, a Hazám, a Kézigránát…” és egyéb ínyencségek, közben befut Büdös István is, hogy ütött-kopott trombitája társaságában előadhassa az „Öld az öreget!” című Büdösök slágert, Karel Gott Karneváljával egyetemben. A Columbo Kutyája zenéjében immáron mindenféle stílus megtalálható az egyszerű punktól a rockabilly-ig, ska-ig. „Tágítsuk az ózonlyukat, legyen még több bőrrákos!” A koncert utolsó felvonását Bada úr kapja : „Ápoljuk és b*sszuk szét sablonagyunk örömét!”. A dobos és koncertszervező funkciókat ellátó Schlekman pajtás mindezt rezzenéstelen arccal dobolta végig.

Az estet záró banda az „elmebeteg poszt punk”-ként meghírdetett londoni Brain Of Morbius volt, amire már régóta kíváncsi voltam. Kísérletező zenéjüket basszusgitárral, dobbal és szintetizátorral prezentálták a közönség felé. A frontember kinézete a Dead Kennedys énekesét, Jello Biafrát idézte, félmeztelenül, gimaszolva rángatózott a szintetizátor lenyűgözően debil hangjaira. Sajnos a másnap hajnali kelés miatt a koncert alatt haza kellett csörtetnem, ami miatt utólag is igen el vagyok szontyolodva, remélem ellátogatnak még a közeljövőben eme kicsiny honba.