Dead Kennedys

Mindig nagy öröm az ember életében, ha egy legendás zenekarnak a koncertjére tud ellátogatni. Főleg, ha ez a zenekar több mint húsz éve űzi az ipart, és már letett valamit az asztalra. Kicsit ezek előtt a bulik előtt már próbáljuk felkészítni magunkat arra, hogy ne várjunk valami csodát. A zenészek is emberek, így ők is öregszenek, lassabbá, csúnyábbá válnak. Megőszülnek, hasat eresztenek, szemüvegessé válnak, a szakadt rongyokat felváltja a konszolidált öltözék és a többi.

Ha a Dead Kennedysről van szó, akkor még egy fontos dologra fel kellett készülnünk, mégpedig, hogy egy olyan egyéniséggel szegényebb zenekart tekinthetünk meg, akiről tulajdonképpen szólt a történet. Mielőtt még elkezdenénk keseregni Jello Biafra hiányán, azt kell, hogy mondjuk ez az Ő döntésük volt. Így Dead Kennedys a Dead Kennedys, az, hogy így alakult, csak rajtuk múlott, mondhatni ők voltak ilyen barmok, de most itt voltak az egocentrikus Biafra nélkül és játszották a jól ismert számokat

A Petőfi Csarnoknál megszokott kezdés, megint több száz boldog jegytulajdonost meglepett, pedig követendő példa lenne a pontosság. Kezdés képen a Macskanadrág zenél, kb. 200 embernek. Ahogy néztük Garfieldék jobban meg voltak lepődve, hogy előzenekara lehetnek a DK-nak, mint a közönség. Az első két-három számnál, még nagy bizonytalanság és zavarodottság volt érezhető, majd ahogy megtalálták a hangosítók a megfelelő hangbeállítást, úgy jött meg a salgótarjáni srácok bátorsága is.

Pont egy sört tudtunk kikérni, mire megtörtént az átállás, és a főzenekar felejthető intrójára szépen bevonultak a tisztelt egybegyűltek. Az átlag életkor erős harminc. Konszolidált öltözet, szelíd külsők, annál lelkesebb éneklés. Több mint ezren jöttek el nosztalgiázni erre a koncertre, illetve a fiatalabb korosztály, aki túljutott a ploited, Pistols megtörhetetlen uralmán, és hozzájutott az igényesebb kaliforniai vonalhoz. A tánctér közepén némi kis mozgás, de különösebben nagy zúzda nem alakult ki, inkább félkörben egy kis lépkedés előre és hátra, illetve a dalok önfeledten való éneklése.

A zenekar, ahogy már említettük megöregedett, és Biafra helyére bekerült Mr. Cruz (a Dr. Know énekese), aki szépen kigyúrt teremtés, és elég energikusan mozgott fel-alá a színpadon. A többiek nem futottak kilométeres köröket (de ahogy egy videón láttám, nem is erről voltak híresek), de annál inkább figyeltek hangszereik megszólalásra, ami szerintem teljesen korrekt volt. Az egyetlen ilyen felróható hiba, csak az énekben volt fellelhető, amikor is a Viva Las Vegas számnál Cruz hangja elment. Ezt fogjuk arra, hogy ez egy punk koncert volt

Egyébként három felvonásos volt a jelent. Én egy kicsit megijedtem, amikor olyan 30-40 perc után egy California Über Alles” és egy Nazi Punks Fuck Off” után levonultak a színpadról a zenészek. Aztán egy kis hangolás, hosszú tapsolás, majd újra hangszerek és mikrofon a kézben. Mégegyszer ugyanez lejátszódott, bár most már egy kicsit idegesítőbb volt, mert én nem úgy képzeltem el, egy legendásan polgárpukkasztó zenekart, hogy élteti, megtapsoltatja magát, és lemegy pacsizni a közönség közé. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire maradi

Szóval három felvonás, és a legenda végi játszotta böcsülettel a másfél órát. Közben olyan slágereket nyomott el, mint a Goverment Flu, az MTV Get Off The Air, a Too Drunk to Fuck, és a .
Lehet, hogy sokaknak hiányérzetük maradt néhány szám programról való lekerülése miatt, de azért áttekintést Viva Las Vegaskaphattunk a Dead Kennedys munkásságáról. Azért jó volt látni őket, bár azért hanyatt nem dobtuk magunkat, talán majd legközelebb

Koncert után pacsizás, autógramm osztogatás és kocsmázás a pesti éjszakában. Ez volt a Dead Kennedys koncert a fővárosban 2002. márciusában.