Quimby

Úgy tűnik, ez az év a nagy visszatérések időszaka, majdnem két éves hallgatás után ugyanis újra játszik a Quimby. Kiss Tibi, akiért annyit aggódhattunk, ha még nem is teljesen, de rendbejött. Gondolom mindenki hallott róla, hogy elsősorban Tibi betegsége volt az oka a hosszú szünetnek. Már 2002 decemberében pletykák keringtek arról, hogy nincs minden rendben. Annak elllenére, hogy a zenekar egyre nagyobb sikereket ért el, a koncertjeiken már alig lehetett elférni, és a TV-ben is láthattuk több klipjüket. Kicsit szomorúan vehettük tudomásul, hogy véget ért egy korszak, amikor a Quimby kis klubokban, bensőséges hangulatban lépett fel. Ezt változást akkor a közönség összetétele is jelezte: a huszon- (harminc) évesek mellett egyre több tini csápolt a színpad előtt, Tibit bálványozva. Aztán a lányok már Líviusba és Szilárdba lettek szerelmesek; kezdett a koncerteknek egy kicsit Pet Shop Boys-os hangulata lenni. Tibor láthatóan egyre rosszabb állapotba került, kimerült. Annyira, hogy a végén már szinte a Lipótról járt be zenélni. A Gödörben adták utolsó koncertjüket. Aztán több tag is próbálkozott saját formációval : Livius A kutya vacsorájában játszott, Szilárd saját lemezt adott ki. Most hirtelen újra összeállt a zenekar, és adtak egy zártkörű koncertet Pesten, néhányat pedig vidéken. Mint utólag egy interjúból kiderült, Tibi Komlón töltötte az időt egy rehabilitációs intézetben, és ha nem is gyógyult meg teljesen, újra képes koncertezni. Mindezt a Gödörben is bizonyíthatta december 3-án és 4-én.

Ezek után értehő, hogy nagy várakozásokkal indultam a koncertre. Ahogy várható volt, már 9 előtt hosszú sor állt a Gödör előtt, annak ellenére, hogy az aznapi jegyek valamikor délután elfogytak. Bent alig lehetett megmozdulni, még szerencse, hogy a ruhatárosok bírták a rohamot. Elsőnek Frenk játszott. Ő egyébként a Hiperkarma dobosa, és nemrég alapította meg saját zenekarát, ahol énekel. Erről az oldaláról eddig is ismerhette a Hiperkarma közönsége, hiszen minden koncerten elénekelt egy számot. Különleges megjelenésével és egyedi mozgásával nagyon érdekes jelenség. A Quimbyre teljesen megtelt a terem, szerencse, hogy a másik ajtót is kinyitották, és a belső helyiségben is volt büfé. A koncert visszaszámlálással kezdődött, ami rögtön megteremtette a kellő hangulatot. Főleg az utolsó két lemez számai voltak túlsúlyban, mint a közkedvelt Androidő vagy a Pedofíling. Bár állítólag elkészült már néhány új dal is, azokat még nem hallhattuk. Aztán nagy örömömre elhangzottak olyan, méltatlanul keveset játszott számok is, mint a Kaviár és bor, és az angol nyelvű lemezt sem felejtették el. Sokszor megpróbálkoztak új hangszereléssel is, így mutatva, hogy nem tétlenkedtek az elmúlt két év alatt.

A kényszerű technikai szünetet Livius próbálta áthidalni, ahogy tőle már megszokhattuk, viccmeséléssel. A nagypapás viccet már többször is hallottam, de most sem sikerült megértenem a poént. Szerencsére a zene kapta a főszerepet. Tibi meglepően összeszedett volt, teljes erővel az éneklésre koncentrált. Nagyon jó érzés volt újra látni őket, és a sok csillogó szemet a közönség soraiba. A jó kedvemet még a tömeg sem tudta elrontani. A kb. két órás koncertet után is nehéz volt elszakadni a zenekartól.