Underground Magazin

Főoldal → Cikk

Wisdom, Chronology, iScream

Wisdom, Chronology, iScream

Nehéz dolga van manapság Magyarországon (valószínűleg máshol is) a fiatal heavy metal zenekaroknak, akik nevet, ismertséget akarnak szerezni maguknak, komoly és rangosabb koncertlehetőségekre vágynak. A már jól ismert régi nagy nevek olyannyira tartják magukat a pozíciójukban, hogy nehéz mellettük labdába rúgni. A két nagylemez és egy EP életművel rendelkező Wisdom már nem mondható annyira fiatalnak, épp fennállásuk tizedik évét ünneplik, de ők elmondhatják magukról, hogy nekik sikerült a saját lábukra állniuk.
Igaz, hosszú és kemény munka, valamint ötletes promóció volt ebben. Régebben szinte nem telt el olyan nevesebb heavy metal rendezvény, hogy a Wisdom ne lett volna a fellépők között. Nachladal István kilépése és az énekeskeresés kissé megakasztotta a szekeret, de a visszatérésnél is ügyesen húzták a mézesmadzagot, a közönség érdeklődését fenntartandó. A 10 éves Wisdom eljutott arra a szintre, hogy képesek önállóan megtölteni egy közepes méretű budapesti klubot, és ez a fegyvertény az előzőek fényében úgy gondolom, hogy teljesen megérdemelt.

A Keep Wiseman Alive névre hallgató rendezvénysorozatuk és egyben a turnéjuk budapesti állomásán a Cronology és az iScream zenekarok melegítették be az estét. Pontosabban túl nagy bemelegítésre nem is nagyon volt szükség, mert már a korai órákban is elég tisztességes létszám képviseltette magát, nem kellett a klub kongó falai között fagyoskodni. De hogy a férfiemberek valóban lángra gyulladjanak, arról az iScream zenekar gondoskodott. Ez a csajokból álló formáció feldolgozásokat játszott, ismertebb rockslágereket hallhattunk tőlük. Az énekeshölgy teljesítménye volt különösen feltűnő, hiszen van egyfajta természetes karcosság a hangjában, ami csak nagyon keveseknek adatik meg és nem is kérdés, hogy ilyen hanggal az AC/DC és társai a fix pontok. Sajnos néha el-elcsuklott a hangja, vagy épp a mikrofon volt hibás, a konferálások is kicsit suták voltak olykor, de az igyekezet szemmel látható volt, és ez pozitív.
A lányok korrekt módon tették a dolgukat, nem szántották fel a színpadot, inkább a hangszerükre illetve a vokálokra koncentráltak. Mindenesetre láthatóan élvezték a koncertet, sőt menet közben egyre inkább belelkesültek. Még a basszusgitáros lánykának kellene kissé több mosolyt vagy átélést csempészni az arcára, és rögtön a helyén lenne a dolog. Bezzeg a dobos csaj úgy belelkesült, hogy a végére már szinte egy szál semmiben nyomta az alapokat, haha! Összességében jó volt a csajok kiállása, dögösek és szexik voltak, élvezték amit csinálnak, innentől nagy gond nem lehet. Kell még némi rutin, de a fellépésekkel az is jön majd. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a jelenlévő urak kivétel nélkül élvezték a műsort, a hölgyeknek pedig vagy tetszett a zene, vagy csak irigykedtek, haha!

A Chronology-ról azt kell tudni, hogy az Iron Maidnem tagság nagy részét a soraiban tudja. Az ország egyik legnevesebb tribute bandája, amely már külföldön is komoly érdemeket szerzett, ebben a formációban sem tudja megtagadni a nagy zenei példaképet. Mintha egy kiadatlan Iron Maiden dalcsokorra épült volna rá a zenekar, rengeteg volt az áthallás. Ez nem lenyúlást jelent, mindössze a dalok szerkezete, a brit zenekar Seventh Son vagy Somewhere In Time korszakának hangulata, a jellegzetes basszusfutamok a Chronology zenéjében is tetten érhetők. Sőt mindez inkább pozitív előjellel szerepel, hiszen Töfiék saját nótái vannak annyira színvonalasak, hogy az Iron Maident emlegessük. Kiss Zoli szintén kiváló produkciót nyújtott, ő bármelyik zenekarának az élén megállja a helyét.
A galoppos témák mellett nagyívű dallamokat, finom gitárszólókat, sőt olykor thrash-be hajló reszelést is hallhattunk, szóval van fantázia a Chronology zenéjében, nem férnek be az Iron Maiden kópia skatulyába. Ha egyértelműen a britek örökségét kívánják ápolni Töfiék, arra ott van az Iron Maidnem, ha pedig a saját ötleteiket is szeretnék összeboronálni ezzel a jellegzetes zenei világgal, akkor abból Chronology dalok születnek. Jó koncert volt, megfelelő választás voltak a Wisdom elé.

A Wisdom mindig híres volt arról, hogy ad a látványra is, egy ilyen jelentős, tíz éves jubileum kapcsán természetesen most sem lehetett másképp. Látványos színpadképet építettek fel, továbbá a háttérben mindvégig ott állt csuklyában két kiegészítő vokalista, akik közül az egyikben Kiss Zolit lehetett felismerni, a másik nem tudom ki lehetett. Ők a refréneknél és a csordavokálokban voltak Nagy Gábor segítségére. Korábbi koncertbeszámolókban és a Judas lemezről írt kritikámban is utaltam korábban arra, hogy Gábornak kéne még egy kis rutint, kiállást, határozottságot szereznie, énekesként és frontemberként egyaránt, hogy minden kétséget kizáróan felnőhessen a feladathoz. Nos, ma már nem lehetett kétség. Gábor kiválóan szerepelt, akarva se lehetett belekötni a színpadi munkájába. Remekül énekelt, magabiztos volt mind a Judas, mind a korábbi albumok nótáit tekintve. Emellett sokat mozgott a deszkákon, a neki kialakított kifutón is előrejött számos alkalommal, frontemberként sem volt elveszve, feltalálta magát, amikor a közönséggel való interakcióra volt szükség. Úgy érzem, a mai koncerttel bizonyította a legjobban, hogy jó választás volt egy ilyen agilis zenekar élére.
Kovács Gábor, Molnár Máté, Galambos Zsolt és Ágota Balázs már rutinos rókákként szerepeltek a deszkákon, pontosan tudták a dolgukat. Jól szólt a cucc, mindegyik zenész munkáját jól lehetett hallani, a kemény, zúzós riffek, a gitárszólók, a szilárd dobtémák, a közös éneklések egyaránt élményszámba mentek. A 10 év ellenére azért nem olyan vaskos az eddigi Wisdom életmű, de legalább így el tudtak játszani minden fontos nótát. Természetesen a Nagy Gáborral készült Judas lemez volt leginkább előtérben a Fallin Away From Grace, Somewhere Alone, Live Forevermore, Heaven And Hell, Silent Hill, At The Gates, Judas dalokkal, de a Words Of Wisdom-ról is jó volt hallani a Holy Vagabond, Take Our Soul, Wheels Of The War, Unholy Ghost, Victory, Wisdom nótákat, illetve az EP mind a négy szerzeményét (Fate, King Of Death, Strain Of Madness, Evil Disguise). Pár feldolgozás mindig emeli a koncert fényét, hallhattuk a Judas Priest Night Crawler dalát (ezt mindent vitt, akárhogy is nézzük…), illetve Bon Jovi-tól a You Give Love A Bad Name-et. Vendégként Kiss Zoli is a színpadra penderült, az At The Gates-et egyedül nyomta, a Wisdom című dalban pedig Nagy Gáborral közösen énekeltek. A születésnap alkalmából a rajongók még egy tortával is kedveskedtek a Wisdom tagjainak. Nagy Gábor a torta csillagszóróját ötletesen a közönség vezénylésére használta fel.
A Wisdom teljesítette a mai napra vállalt küldetését. Sikerült elegendő látogatót csábítani az indiánklubba, valamint prezentálni nekik az életmű legjavát. Kiváló koncertet láthattunk, csak így tovább!