Angyali hang a pokoli hőségben – The Gathering, The Foreshadowing

A holland The Gathering kétségkívül egy stílus meghatározó banda a metal zene fejlődésének szempontjából, a korai lemezeik úttörők voltak a muzikális kísérletezés és a női frontemberrel kiálló zenekarok megjelenését illetően. Annak idején rendszeresen jártak is hozzánk, a Sziget fesztivál színpadán többször is felléptek. Az utolsó budapesti koncertjük még 2010-ben volt, immár több mint 16 éve, és akkor már Silje Wergeland állt a banda frontján. Tavaly aztán visszatért Anneke van Giersbergen, és valljuk be, vele igazán teljes a The Gathering felállása. A bájos Anneke szólóban rendszeres vendége a budapesti színpadoknak, de ez a Mandylion lemez harmincadik évfordulóját ünneplő jubileumi turné egy extra érzelmi töltetet és várakozást támasztott minden érdeklődőben.

A nagyon várt esemény végül egy szinte kibírhatatlan, pokoli hőséggel perzselő napra esett. Ez a tény nyilván nem tántorította el a közönséget, de a körülményeket tekintve azért kicsit küzdelmes volt a Barba Negra sátrának szaunájában megélni ezt a fontos koncertet. Az előzenekar szerepét az olasz The Foreshadowing töltötte be, és a 2005-ben alakult gothic/doom metal brigád is láthatóan küzdött a hőséggel. A kvartett becsülettel végigjátszotta a rendelkezésére álló 40 percet, és bár nem mozogtak sokat, Marco I. Benevento frontember vezetésével egy abszolút korrekt előadást adtak. Az eddig öt albumot kiadó banda mindegyik lemezét megidézte a 8 számos programjában. Zenei téren nem nyújtottak semmi kiemelkedőt, és sajnos a hangzásuk sem volt a legjobb, de a sátorban pácolódó publikumnak megfelelő ráhangolódást tudtak nyújtani a főzenekar előtt.

Az 1989-ben alakult The Gathering várva várt fellépésére már egy kicsit hűvösebbé vált a klíma, a sátor kellemesen meg is telt az izgatottan várakozó közönséggel. Aztán amint belecsaptak a hollandok a húrok közé, egy minden figyelmet lekötő és érzelmeket felszabadító bő másfél óra következett. A muzsikusok teljes beleéléssel játszottak: a zenekart alapító René Rutten gitáros és Hans Rutten dobos mellett Hugo Prinsen Geerligs basszer, Jelmer Wiersma gitáros és a Frank Boeijen szintist kiválóan helyettesítő Remco Van Zandvoort mind maximálisan teljesítettek hangszereiken. Abszolút lelkesen, a zenéhez kapcsolódva mégis kimért visszafogottsággal prezentálták a kiváló szerzeményeiket. Anneke pedig mint mindig, most is tökéletes volt, mágnesként vonzotta a tekinteteket és hangjával megdelejezte a nézőket. Konferálásaiban kevésbé volt szószátyár, mint a szóló koncertjein, de ide nem is illettek volna a hosszas felvezetések, a zenei utazás íve így zavartalanul tudott beteljesedni. A teljes immerziót kicsit megnehezítette a felemás hangzás, főleg az első számoknál volt tompa a megszólalás, ahol a gitárok nem tudtak megfelelően érvényesülni. Később aztán szépen javultak az arányok, és a Leaves elején hallott kisebb malőrt leszámítva már közel tökéletes minőségben tudtak megszólalni az emlékezetes dalok, amelyeket a remek vetítések még tovább emeltek vizuális téren. Az eljátszott programot tekintve a teljes Mandylion nem egyhuzamban hangzott el, hanem bőven beékeltek a többi lemezről is nótákat a műsorba. A How to Measure a Planet?-ről hallhattuk a Great Ocean Road-ot, a Probably Built in the Fifties-t és a ráadásban előadott, tökéletes vetítéssel kísért Travel-t. A Nighttime Birds-ről sajnos csak az On Most Surfaces (Inuït) került elő, a Souvenirs-ről pedig a Broken Glass-t idézték meg. Az if_then_else-ről az Analog Park hangzott el, és természetesen a fellépést záró abszolút sláger Saturnine. Utóbbira olyan össznépi közös éneklés, dúdolás kerekedett a sátorban, amilyen felemelő és katartikus hangulatú koncertzárás nem gyakran fordul elő. A hangulati csúcspont mindenképpen ez volt, de a Sand and Mercury és a Strange Machines párosa is hidegrázós pillanatokat okozott. Láthatóan a zenekar is élvezte a koncertet, tényleg egy népünnepély kerekedett ezen a forró nyári estén a Barba Negrában. Nem hiszem, hogy bárki is elégedetlenül távozott volna, és nagyon remélem, hogy a The Gathering tovább folytatja működését ebben a felállásban, akár csak a régi albumokat eljátszva, akár új dalokat is alkotva.