Másodlagos téma: vers
-
Költészet napja Weöres Sándor megzenésített verseivel
Nem szégyelle, hogy van lelkem, hiszen sikereim bölcsője. A szeretet örök és halhatatlan, megmutatja, merre menjek. Az egy órás önálló estemen feltárom titkaim. A közeljövőben megjelenő kötetemből verseket mondok és énekelek akusztikus gitár kísérettel gyermekkorról, barátságról, szülőkről, sportról, elmúlásról. Az ANZé zenekar Weöres Sándor költeményeiből válogat. A dalok a megszokottól eltérő ambient, klasszikus, jazz, funky,…
-
Győrik Szabolcs: Gyertyafény óda
Gyertyafényben létezem. A fény körbefonja a teret s árnyakat rajzol szobám falára. Mint árnyék, kezem nyúl felém a falról. Sötéten, mint a képzetek határa Érted ég a láng, mert hiányzol! Nem hallom hangod, nem látlak, de itt vagy valahol. Velem. Csak ketten. Feléd hajolnék, mint a falon a kéz! Mint Hold a dombra, mely minket…
-
Maróti Dániel: Télikép
Táncot járnak a hópelyhek ablakom mögött, egy szánkózó kisfiú nagyot kiabált. Én lustán nézem a meleg szobából ezt a sürgő-forgó téli bált.
-
Maróti Dániel: Irány a tenger!
Irány a tenger üvöltöm a térnek irány a tenger mindig véget érnek azok az évek elszállnak egyszer irány a tenger üvöltöm ezerszer ezerszer üvöltöm üdvözlöm ezegyszer irány a tenger jöjjön el énvelem én ezt úgy képzelem homokos parttenger illatvirág felhők azúrkék virágon kicsi fehér szellők. párás hajnalok só illat a szélben irány a tenger üvöltöm…
-
Váradi Róbert: Beszélő könnyek
Virágtemető Késő volt, aratott egy régi ismerős: A Fájó Emlékek Ura, Bevilágította a sírkertet a Hold, Ezüstbe bújt a kis kupola. Mozdulatlanok a falevelek, szélcsend volt, (Halkan ütötte el az óra az éjfélt), Szerette, ahol nyugalom honolt, És a padon ült, aki már nem remélt. Apró neszek, zöld villanások Csalták elő ősi látomását, Sok régi…
-
Szépvölgyi Richárd: Nincs szobám
Nincs szobám kedves idegen, Nincs barlangom én itt elestem. Tán a hold rám ragyog. Nincs kuckóm, hol elbújok, Nincs helyem, hol sírhatok. Tán egyszer jobb lesz, Nem szólalok. Jöjj kedves idegen. Nincs pokróc, hol álmodok, Nincs hely hol, nyugtom lelem. Tán feljön a nap és nem is kell? De nem birtoklok… Nincsenek falak, ahol képeim…
-
Schell Gergely: Üzenek
Átbújt a tél az arcomon, Nem szól az egekig imám. Vadul fúj a szél a partokon, Le Győrtől – A Dunán. A fákkal üzenek Neked. A víz viszi híremet. S ha ez nem lenne elég? Füstöt is engedek. Átkarol a messzeség, és én őt: Arcátlan magamutogatás! Kertedben ülsz, s ülök én. Nem kellett semmi más.…
-
Nyúzó Imre: A keresztem súlya alatt
A keresztem súlya alatt Eladtam a lelkemet egy álomért könyörög a szívem a szívedért átkozott legyen az apa ki nemzett nyüszítek a porban mint kutya mely sebzett démonok járják táncukat bennem erőtlenül vergődök de szemetek sem rebben elhagyom e világot vagy ő hagy el engem feszülök a kíntól mint jézus a kereszten lassan már én…
-
Győrik Szabolcs: Faggyal, csenddel
Faggyal, csenddel áldozom a télnek. Sírvilág nő kertemben. Magányában sikolt a lélek, Börtönre lelt bennem. Leáldozó fény a múltam, távolból árnyak hada nyög. Új sötét korba hulltam, jövőm a hallgatag, fagyos rög. Faggyal, csenddel áldozom a télnek A jelen sziklái között.
-
Szépvölgyi Richárd: Örök elmúlás
Vágyak gyötrik megtiport lelkem, Álmok kínozzák kiéhezett testem. Férgek rágják, rohad húsom, Kutyák tépik ronda arcom. Halál csókja ritkítja a tájat, A mennyország ízért csorgatják a nyálat. Izzó vas húsukba szúr, Majd megtanulod ki itt az úr. Láncok bűnhődnek testemen, Meglakolnak létemért, kínzó rengeteg. A Fájdalom ölel, kínját rám tapasztva, Rúnák csöndje zúg a réten.…